01

1953-ban érettségiztem a budai gyakorló főgimnáziumban jeles minősítéssel. Még ebben az évben felvettek a Kertészeti Főiskolára, írásbeli felvételi sem kellett. Szóbeli jelentkezésemkor áldott emlékű Kárpáti Zoltán növénytan professzor megkérdezte, hogy miért akarok kertész lenni? „Barokk kerteket akarok tervezni” – válaszoltam magabízón. Pedig egyáltalán nem voltam magabiztos. Rossz volt a káderlapom és senki nem volt a családban kertész, de még az ismeretségi köreinkben sem.

Később sem tartoztam semmiféle klikkhez, kicsit mindig kívülállónak éreztem magam. Szerettem kirándulni, a szabadban lenni, elképzelni sem tudtam, hogy bírnék napi nyolc órát egy irodában ülni. Reméltem, hogy ide felvesznek az 1945-től „börtönviselt” apám ellenére is. Így is történt.

A szakmát csak később szerettem meg, de nagyon. Nyugdíjasként sem tudtam abbahagyni, életem végéig érdeklődéssel és reménykedéssel fog megajándékozni. A főiskolai évek alatt ösztöndíjas voltam. 1958-ban diplomáztam jeles minősítéssel.

02

Három állásajánlatot kaptam:
1. A fertődi kutató intézetbe genetikusnak.
2. A dendrológia tanszékre Nádasi adjunktus hívott, hogy a lerobbant arborétumot újítsam meg.
3. A Fővárosi Kertészethez a Városligetbe.

Ez utóbbit választottam piszkos anyagiak miatt, 30%-al többet fizetett, mint a tanszék. De akkor már árva voltam, magamra utalva kellett élnem. Így lett a Főkert első és utolsó munkahelyem: 1958-tól 86-ig.
1958. április 1-től szakmunkásként fizikai munkát végeztem a Városligetben.
1958. augusztus 11-től a Városmajorban a Tervezési csoporthoz helyeztek, első munkám a feltöltött Vérmező parkosítása volt.
1959. január 1-től megszűnt a munkakörünk, rendelkezés jött, hogy a vállalat nem tervezhet, csak a Tervező Intézet. Ekkor a Városligetbe helyeztek üzemvezető helyettesnek. A főnököm nyugdíjazása után 1968-tól önálló vezető lettem. Amikor a Városligethez csatolták Zuglót és a zsúfolt VI- VII kerületet, alközpontvezetői munkaköröm lett.

A városligeti összeszoktatott munkabrigádjaimat meg kellett bontanom és küldözgetni munkaerőt a külső részekre, ahol mindig volt lemaradás. A sok menetidővel csökkent a hasznos munkaórák száma és lazult a munkamorál is. Ráadásul – amikor végre kitelepítették a Ligetből az Ipari Vásárt – az „évszázad nagy és legdrágább parkfelújítása” is csalódást hozott.
Ekkor keresett meg a Főosztályvezetőm és kérdezte, hogy elvállalnám-e a Gellérthegyi alközpontot? Rögtön igent mondtam. Szerencsés döntés volt, mert Főkert pályafutásom legjobb 10 éve az lett, amit ott tölthettem.

A Gellérthegyi Alközpont Buda közepét jelentette: 1 millió m² parkterületet és még öt telephelyet irodával: a Gellérthegyen, Vérmezőn, Tabánban, Városmajorban és a II. kerületben. Nagy örömömre lakótelep nem volt, kivéve azt a két évet, amikor hozzám csatolták az Óbudai szigetet a Békásmegyeri félkész lakóteleppel. A budai parkok nem egyformák, üdítően különböznek egymástól. Bár a munkaerő gyengébb volt, mint a Városligetben, de a vezetők jobbak. Igyekeztem, hogy jó munkahelyi légkört alakítsak ki, ez talán sikerült is, mert valóságos kiképző központ lettünk. Az egyetemisták itt töltötték gyakorlati szemeszterüket és a Kert. Középiskola szakmunkásképzésének gyakorlati ideje és levizsgáztatásuk is nálunk zajlott a Gellérthegyen. Megszerettek itt és munkába lépésükkel felfrissült a szakmunkás réteg.

03

Kitüntetéseim közül megemlítem a Nívó díjat és a Budapestért érdemérmet.
Minden sínen volt, amikor 1986-ban 51 éves koromban lerobbantam és egy éves betegállomány után rokkant nyugdíjba mentem. Jó érzéssel gondolok a kollégáimra, akik tovább is tartották velem a kapcsolatot, most már 31 éve nyugdíjasként is meghívnak a rendezvényeikre.

De munkát már nem a Főkertnek végeztem, hanem magánmunkákat vállaltam.

Budapest, 2018. január 20.

Retezár Imréné Hegedős Ágnes

Helyszínek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.