Komlósné Hlatky Katalin, okleveles kertészmérnök, tájépítész. Kétszer is dolgozott a FŐKERT kötelékében. 1972-73-ig a Parképítési Osztályon, majd 1994-től 1999-ig a FŐKERT Tervezési Stúdió munkatársaként. Szakmai életútja során folyamatosan jelen volt és van a fővárosi parkok és kertek életében. Kivitelezőként, de főként tervezőként számos fővárosi közpark, utca és közkert újragondolásában vett részt. Szeret pályázni, sok csoportos és egyéni tervpályázaton sikerrel vett részt. Kedvencei a mai napig a játszóterek. Nyugdíjba vonulása óta a budapesti, majd az országos on-line és interaktív zöldkalauz összeállításán és fejlesztésén dolgozik mind a mai napig.

FŐKERT, először  – 1972-1973

„Én először 1972-73-ban jelentkeztem a FŐKERT-hez, kertépítő technikusként. Sembery István volt akkor a főépítésvezető a parképítésen, ahová én is kerültem. Előtte a KÖZTI-ben dolgoztam. Kivitelezői ismereteket szerettem volna begyűjteni, ezért váltottam. Állati szerencsém volt, mert az akkor egyik legjobb építésvezető keze alá kerültem művezetőnek. Szokolay Laci nagyon innovatív és a „friss” agyú ember volt. Nagyon akarta, hogy jól valósuljanak meg a dolgok és jól átlátta a folyamatokat. Az első munkám a Kanizsai utcai óvoda kertje volt, éppen az, ahova most az egyik unokám jár. Az akkor elültetett fák ma már szép nagyok.”

„Utána volt egy faátültetéses munkánk. A soroksári faiskola elöregedett faállományából a lakótelepi fásításokhoz vittünk ún. fagylabdás fákat. Ez az átültetési forma azóta már kiment a divatból. Akkoriban a karbantartó üzem készített ehhez a helyszínen berakható kalodákat. Először körbeásták a fát, azután kivették, amikor biztosan fagyott volt. Aztán így szállították az újpalotai lakótelepre, a kelenföldi lakótelepre. Ezek a fák nagyobb, 10 cm körüli törzsátmérőjű, „tábla széli” megmaradt példányok voltak. Ezeket ültettük… jó kemény tél volt. Elektromos gallyazásokat csináltunk, az volt még akkor téli munka.”

„Tavasszal, Istennek hála, elkezdhettük a Főváros születésének évfordulójára a BUVÁTI-ban (Budapesti Városépítési Tervező Iroda – a szerk.) Krizsán Marcsi és Baraczka Kati által tervezett Megyék kertjét (a Népliget egyik része – a szerk.) A kert Magyarország megyéinek érdekességeit mutatta be, anyagban, formában és sok minden másban. Mivel nagyon sokféle volt, így nagyon sokféle dolgot lehetett megtanulni egy helyszínen. A FŐKERT legjobb kövezői voltak ott: a Hoffmann, Bere Sándor és Donkó Kálmán. Hihetetlen szépen burkoltak. A siklósi márványtól kezdve a bazaltig mindent be kellett építeni. Most már romokban hever ez a kert, de még mindig felismerem azokat a részleteket. Ami lenyűgöző, itt és a gellérthegyi Jubileumi Parknál is, Krizsánné térlátása. Lenyűgöző, hogy tudta 1967-ben, hogy mit hova kell ültetni ahhoz, hogy 50 év múlva is mutasson a park. Szerintem ezt csak a régiek tudták. A nagyjaink, akikről olvashatunk: Peter Lenné, Mőcsényi Mihály… ennyire tudtak tereket alkotni, térben és időben. Ugyanezt lehetett látni a Megyék kertjében is. Krizsán Marcsi és Baraczka Kati járt ki művezetni. Őtőlük is jó sokat tanultam. Onnan kezdve, hogy hogyan kell bánni az emberekkel, egészen odáig, ha jön a termőföld, azt hová kell tetetni: a centrumba kell tenni, hogy a legrövidebb távolságon lehessen széthordani. Ha esetleg 10 méterrel arrébb tetettem le, akkor szétcincált a Szokolay. Volt modora, de sok mindent lehetett tőle tanulni!”

„Én a kivitelezést nem egy életre való dolognak szántam. Mivel a Megyék kertje építése alatt annyi mindent megtanultam, így, amikor Krizsán Marcsi megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni a BUVÁTI-ba, rögtön igent mondtam. Az reménytelen volt akkor, hogy bekerüljek a FŐKERT Parktervezési Csoportjába, mert ott voltak akkor elegen. Így a pályafutásomat a BUVÁTI-ban folytattam, amit szintén nagyon szerettem. Ezt követően az ÁÉTI-be (Általános Épülettervező Vállalat – a szerk.) mentem, ahová Killer Pista elcsalt. Pistát még a KÖZTI-ből ismertem, nagyon szerettem vele dolgozni. Ő a FŐKERT-nek is az egyik oszlopa volt, ’a 70-es évek egyik meghatározó kerttervezője volt. Azután ő elment az ÁÉTI-be és én akkor vele mentem. Az ÁÉTI után a PESTTERV-nél dolgoztam.”

FŐKERT, másodszor – 1994-1999

„Következő szereplésem a FŐKERT-nél 1994-ben kezdődött. Jól ismertem Osvay Andrást, ő általa kerültem a Tamáskovics György vezette „előkészítésre”. Az akkor elég elfekvő volt. A feladatunk a Lakótervtől, Buvátitól beérkező tervanyagok költségelése volt, mennyiért csinálja meg a munkát a FŐKERT. Én ezt már előtte is csináltam, árelemzést, és hasonlókat. Gyuri nagyon jó főnököm volt. Eleve az, hogy az ember mások munkája után dolgozik, megadta azt az elfekvő hangulatot. Ezen a helyzeten mindenképpen szerettem volna változtatni. Akkoriban csak amolyan összegépelt – összetűzött költségvetéseket adtunk ki. Akkor már Kocsis László volt cégnél a főkönyvelő, és vele együtt csináltunk címlapot és adtunk egy egységes formát a költségvetéseknek is. Amikor Kecskésné Szabó Ildikó, a FŐKERT Tervezési Stúdió vezetője nyugdíjba ment, Kocsis László engem szemelt ki utódjának. Addigra Laci már tudta, hogy én „pályázós” vagyok, így általában kiadta a feladatot: – Na, ezt nyerjék meg, Kati! Aztán volt, hogy megnyertük, általában elég tűrhető helyezéseket gyűjtöttünk be.”

„Én 1996-tól 1999 végég 3 éves megbízatással voltam a FŐKERT Tervezési Stúdió ügyvezetője. Akkor már túl voltunk a rendszerváltás okozta eufórián, de még maradt elég energia arra, hogy régimódi módon működjön egy ekkora cég… Akkoriban kezdtek leválni a kerületek parkfenntartásai, de megvolt rá az igény, hogy egységesítsék az elvárásokat.

„Volt parkadat nyilvántartás, amelyet geodéták készítettek. Nyilvántartottuk az összterületet, mekkora az évelő, kavics, egynyári, szilárd, egyéb felület nagysága, a vízfelület, a lépcső, van-e emlékmű és hasonlók. Rendes volt a nyilvántartás, amit Törőcsik Éva vezetett. Persze azért voltak abszurditások is. Stúdióvezető koromban volt terítéken, hogy méressük fel a parkokat és vezessünk dendrológiai nyilvántartást. Gyönyörűen megcsináltuk, felmérettük, megvolt a dendrológiai nyilvántartás excel táblázatban. A Főváros akkor azt mondta, hogy ezt a fafelmérést csak papír alapon készítsék el. Akkor nem kérte, hogy ez digitális legyen. Ez 1997-1999-ben volt. Utána, amikor a Szent István Parkot terveztem, meg kellett még egyszer vennem digitálisan a geodéziát a FŐKERT Tervezési Stúdiónak, hogy legyen alaptérképünk, ugyanazt a felmérést, amit már réges-régen egyszer elkészíttettünk. És a geodéta még egyszer eladta nekünk, persze kicsit olcsóbban… Ráadásul nem volt összepasszítva a digitális állomány és a táblázatos adat. De ez most már szerencsére lejárt lemez. Ezen akkor sokat bosszankodtunk, nevettünk. Pedig akkor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a digitális világ jön, ezt megúszni nem lehet. Én is elmentem egy tanfolyamra, hogy legalább irodai programokat megtanuljak használni. Rajzolni, digitálisan, sajnos azóta sem tudok…”

„Amikor a Tervezési Stúdió vezetője lettem, kicsit furcsálltam, hogy nem Hetessy Jutka vette át a vezetést, aki nagyon jó tervező volt. Volt ott akkor egy gárda, akit fel kellett izzítani! Ez nemcsak emberi tényezőkön múlt, hanem azon az általános „főkertes” mentalitáson, hogy 4 órakor mindenki eldobta a „szerszámot” és elment haza. Arra kértem az embereket, hogy úgy hagyják ott a feladatot, hogy valamelyik részét befejezték. A leszakadt ajtajú szekrényeket is megcsináltattam, a szürke falakat lefestettem. Az első év végén még fénymásoló gépet is vettem a nyereségünkből. Kocsis László igazgató, amikor engem kievezett, biztosan nem gondolta, hogy ilyen sokba fogok kerülni… De aztán szépen sorban jöttek az eredmények, és ahogy a kezdeti igényeinket kielégítettük, beállt a rendes működés. Akkoriban a tervezési stúdión dolgozott Berzsenyi Magdi, Takács Rita, Kucsovszky Anna, Hetessy Jutka és Naszályi Márta. Egy erősen női csapat volt ott akkor. A Killer Pistát kb. egy évre visszavettük, így volt még egy közös évünk a Főkertnél. Pista akkor már beteg volt, nem bírta a bejárást, így csak rövid ideg volt velünk. Szintén frissítési szándékkal alkalmanként megkértük Baraczka Katit, hogy legyen alkalmi, belső terv zsűrink…”

„Volt egy olyan álmunk is, hogy a városligeti fasort piros virágú gesztenyéből felújítjuk. Ehhez Radó Dezsőt kértük fel szakértőnek. Ki is találtuk a módszert. Mintaszakasznak a Lövölde tér-Bajza utcai szakaszt választottuk. Én nagyon szerettem volna, ha sikerül, sok energiát fektettem bele, de sajnos elhalt ez az ötlet. Tóth Imre (dendrológus, a FŐKERT egykori faiskolai vezetője – a szerk.) szakvéleménye megadta a kegyelemdöfést ennek az álomnak. Véleménye szerint oda japánakác (Sophora japonica ’Regent’) fasort célszerűbb volt ültetni… Ettől függetlenül nagyon szép dolgok voltak. A hattyúdalom a Márk Gergely rózsafajtáival felújított, eredetileg Csorba Vera által tervezett margitszigeti Rózsakert volt. Azóta már újra felújították, átalakították, más fajta rózsákkal. És nagyon jó játszóterek voltak. Sok játszóteret terveztem. A Köztársaság téri, az volt az egyik kedvencem. 2000-ben álltam a saját lábamra.”

„A Szent István Park felújításánál hosszú ideig próbáltam meggyőzni Kocsist, hogy ez egy akkora falat, Rerrich Béla után nagyon nehéz megtervezni! Fontos, nehogy valami névtelen tervezői csapatnak kiadja, hanem legyen belőle tervpályázat. Ezt akkor nem vállalta fel, de Tátrai Jutkával, Nagy Ivánnal, és Cságoly Ferenccel, akik a városrendezési pályázatot nyerték, közösen dolgozhattuk ki a terveket. Fontos volt, hogy legyen egy kontroll, hogy ne csak az én fejemből, adott helyzetben kipattanó ötlet határozza meg a park sorsát. Ezt a munkát így, közös munkával dolgoztunk ki. Volt egy belső pályázat is, így a saját munkáinkból is tudtunk menet közben okulni. Volt kiállítása a XIII. kerületben, így a lakosság is véleményezhette.

„Határozott törekvés volt arra, hogy megőrizzük a jó színvonalat, ami a FŐKERT „Tervezést” megalakulása óta jellemezte. Utódaim is erre az útra léptek, ez látszik Szalkai Adrienn munkáin és a mostani új technológiai kísérleteken is. A FŐKERT valahogy megkívánja, hogy az általános igényesség mellett a harcosság is legyen meg, hogy el lehessen érni a dolgokat. Hiába non-profit cég, mégis nagyon sok mindent és sok mindenkit kell eltartania. Sok oldala van, amit mi nem láttunk át…”

„Szeretek visszaemlékezni, mert egymást segítő, szép időszak volt. Én úgy emlékszem, hogy mindenki mindenkit segített. Még ha a fizetés alacsony is volt, de nekem nagyon jó időszaka volt az életemnek.”

Zöldkalauz

„1996-tól gyakorlatilag beleültem egy tervtárba, egy óriási adathalmazba, az elődeim precíz nyilvántartásába, a diatárba, a dokumentumtárba, és egyszerűen elfogott a vágy, hogy ezeket rendezzem! Amikor beléptem a FŐKERT-hez, láttam a bezsákolt tervtárat a Dob utcai épület második emeletén, félrerakva. Haza nem tudtam vinni, mert otthon nem volt helyem, de az úgy nem maradhatott. Aggasztott a tervtár sorsa. Az archív dokumentumok szanaszét, több helyen voltak. Akkor kezdtem el az új fénymásoló gépünkkel az alaprajzokat lekicsinyíteni és szabadkézzel átrajzolni, majd erről digitális rajzot csináltatni. Ezekből az alaprajzokból, fotósnak készülő fiam és az én fotóimból, a teljesség igénye nélkül született a Budapesti Zöldkalauz (2001) című könyvem. Második lépcsőben elkészült az Főváros összes névvel ellátott közparkjának ismertetője, ami most már digitális formában a www.zöldkalauz.hu honlapon jelenik meg. Igyekszem követni a budapesti változásokat – ha tudomást szerzek ilyenről – elmegyek fotózni, próbálom kideríteni, ki tervezte és frissítem a honlapot, hírt adok erről és más érdekességekről a FB oldalon. Most megyeszékhelyekre készítek hasonló munkát. De az indítást a FŐKERT-nél összegyűjtött alapadatok adták.”

 

A visszaemlékezés 2017. novemberében a Szent István Egyetemen felvett beszélgetés alapján készült.

Szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kézirat átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Báthoryné Nagy Ildikó Réka

Helyszínek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.