Kocsis_Laszlo

 

A FŐKERT egykori vezérigazgatója. Kertészmérnök, agrár-szakközgazdász, valamint vállalatvezetés és szervezés szakközgazdász. 1986-ban került a céghez, ahol műszaki titkár, majd elemző közgazdász, később vállalkozási és szervezési osztályvezető, majd gazdasági igazgató helyettes. A rendszerváltást követő átalakulás időszakában, 1992-től 2009-ig a cég vezérigazgatója. Igazgatóságához kötődik a cég piaci viszonyokhoz alkalmazkodó átszervezése. Küzdelmeinek fontos vívmánya a nonprofit cégforma és a kiemelten közhasznú státusz elnyerése, valamint hogy a cég a mai napig a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van. Jelenleg is aktív, vállalati életciklus kutatással és stratégiai tervezéssel foglalkozik.

Sokszálú családi kötődés a FŐKERT-hez

„Genetikailag is kertész vagyok. Édesapám és édesanyám is virágkertész volt. Én – a régi kifejezéssel élve – egy maszek kertészetben szocializálódtam. Hamarabb tanultam meg begóniát tűzdelni, mint írni és olvasni… Édesapám első szakképesítését is a Fővárosi Kertészetnél szerezte, még a Vágány utcában az 1920-as évek elején. Kertészetét másokéval együtt 1952-ben államosították, amely később a Fővárosi Kertészethez került. Az államosítást követően már másnap a FŐKERT-nél helyezkedett el, először a csillaghegyi, majd a nagytétényi termesztőtelep vezetője volt. 1955-től haláláig bérelt földön magánkertészként dolgozott. Családunk történetének különös parabolája, hogy évtizedekkel később én lettem a FŐKERT első embere.”

„A Főkert a második munkahelyem. Előtte a Növénytermesztési és Minősítő Intézetnél voltam, ahol Mőcsényi Mihálynénál szereztem szakmai tapasztalatot. Solymárvölgyben vezettem az intézet azóta már bezárt és felszámolt bemutató fajtakertjét. Emellett szüleim virágkertészetében is dolgoztam.

„1986-ban vettek fel a FŐKERT-hez Kiácz György igazgató úr mellé műszaki titkárnak. A következő években tovább képeztem magam és többféle munkakörben is dolgoztam.

A kollégáim nélkül belőlem sosem lett volna cégvezető. 1992-ben kollégáim felkértek, hogy adjam be pályázatomat az igazgatói munkakör betöltésére. Bennem látták a biztosítékot arra, hogy a cégnek továbbra is elkötelezett szakmai vezetése lesz. Én éppen akkor szereztem a kertészmérnöki diplomám mellé harmadik diplomámat a közgazdaságtudományi egyetemen. A Közgázon írt mindkét szakdolgozatom a zöldfelület gazdálkodásról szólt, annak makró-, és mikroökonómiai kérdéseit tárgyalta. Pályázatom alapján a Fővárosi Önkormányzat képviselőtestülete egyhangú szavazatával megválasztott vezérigazgatónak.”

A rendszerváltás küszöbén – versenytársak és privatizáció

„1983-ban pártpolitikai döntést követően elindult egy decentralizációs folyamat, amely nagy vállalati trösztök helyett kisebb szervezeti egységek létrehozását irányozta elő. Valamilyen különös oknál fogva a FŐKERT esetében ez nem a parképítés, a parkfenntartás és a virágkereskedelem újbóli különválását eredményezte, hanem a kerületi kompetenciák erősödését hozta, azaz minden kerület maga kellett, hogy gondoskodjon a közigazgatási területén található zöldfelületek fenntartásáról és fejlesztéséről. Nem telt el azonban három év sem, mire bebizonyosodott, hogy egy kerület sem képes a Margitsziget, vagy a Városliget fenntartására. Erre sem szakmai, sem pénzügyi oldalról nem voltak felkészültek. Ekkor jelöli ki jogszabályban a Fővárosi Tanács a városi jelentőségű úgynevezett kiemelt zöldterületek csoportját. Ez nagyjából megfelel a FŐKERT által ma fenntartott közterületeknek. Elérkeztünk a rendszerváltás küszöbére, amikor megszületett az Előprivatizációs Törvény és nagyjából ugyanakkor megalakul a Kertészeti Egyetemen a Kertészeti Egyetemi Kisszövetkezet (a mai Lián Kertészeti Kft. jogelődje – szerk.), az ott tanuló hallgatókból, akik az első versenytársai a FŐKERT-nek.”

„1989-ben nemcsak rendszerváltás történik, hanem ez az a periódus, amikor a FŐKERT megpróbáltatásai következnek. Megszületik a Társasági Törvény és ennek lehetőségével élve versenytársai gombamód szaporodnak. Ez az az időszak, amikor a FŐKERT emblematikus személyiségei nyugdíjba vonultak. A középkorú és tapasztalt munkatársból kevés maradt, és mi ott álltunk kissé gyámoltalanul.”

„A privatizációs hullám elsőként a VIRÁGÉRT-et érte el. 1989-ben minden üzletvezető megvehette volna az akkor még állami tulajdonban lévő üzlethelyiséget, ami a hálózat szétesését jelentette volna. Ahhoz, hogy ez ne történhessen meg, akkori vezetőim egyetértésével felkerestem a Közgazdaságtudományi Egyetem Jogi Tanszékének vezetőjét – aki a társasági törvényt készítette elő -, és kikértem véleményét. Tanácsát megfogadva az arra vállalkozó munkatársak bevonásával és a Fővárosi Önkormányzat egyetértésével a FŐKERT társaságot alapított. Így elkerülhető volt, hogy a virágkereskedelem kikerüljön a FŐKERT érdekeltségi köréből. VIRÁGÉRT által termelt jövedelem ma is jelentős bevételi forrása a FŐKERT-nek.”

A FŐKERT átszervezése

„Vezetésem első éveiben alakult át a FŐKERT állami vállalatból önkormányzati vállalattá, majd ezt követően részvénytársasággá. Ezen átalakulások során más vidéki kertészetektől eltérően sikerült a cég vagyonát maradéktalanul megőrizni. A 90-es évek elejére első vállalati stratégia alkotásunk során kiderült, hogy a cég felépítése és működése már korántsem felel meg a kor követelményeinek. Ezért munkatársaimmal együtt első és legfontosabb feladatomnak tartottam a cég szervezeti struktúrájának fejlesztését. A „lapítsd le a piramist” elvét követve csökkentettük a szervezeti szintek számát és a korábbi főosztályokból, osztályokból önelszámoló egységeket alakítottunk ki. A divizionális struktúrára való átállás lehetősvé tette, hogy a döntési, felelősségi és érdekeltségi rendszer minél közelebb kerüljön a mindennapi gyakorlati munkához. Minden üzletág vezetője önálló döntési jogot kapott annak minden következményével együtt.”

„A 90-es évek közepére – részben a működési források csökkenése okán – a Fővárosi Önkormányzat is megkezdte egyes vagyontárgyainak értékesítését, később megkezdődött a közszolgáltató cégek privatizációja is. Fel kellett készülnünk arra, hogy a  FŐKERT-re is ez a sors vár. Akkorra már egy városi kertészet sem volt önkormányzati tulajdonban Magyarországon.  Először ezen cégek értékes ingatlanait értékesítették, majd végelszámolták őket.   Ezidőtájt került sor arra, hogy egy francia befektető meghívott egy étterembe és közölte velem, ha én is segítek abban, hogy a FŐKERT francia érdekeltségbe kerüljön, akkor továbbra is én maradok a vezérigazgató és a cégnél ez mindenki hasznára fog válni. Sosem felejtem el, hogy a tolmács segítségével ezen a ponton megkérdeztem, Párizsnak van-e kertészete… és Lyon-nak van-e kertészete, az úr meg bólogatott. Újabb kérdésemre, hogy ezek a cégek kinek a tulajdonában vannak azt válaszolta, hogy természetesen a város tulajdonában. Ezek után egyértelművé vált az az álláspontom, miszerint a leghelyesebb, hogyha a FŐKERT is Budapest tulajdonában marad.

A privatizációt elkerülendő terjesztettük elő a Főváros részére reorganizációs programunkat, amelynek az volt a lényege, hogy ezt a poszt-szocialista nagyvállalatot lakatosműhellyel, asztalosműhellyel, ZIL-ből és KAMAZ-ból álló gépparkkal és még ki tudja, mennyi hasznavehetetlen dologgal átalakítjuk. Programunk lényege az volt, hogy a versenyszférába tartozó részeket kivigyük a piacra, a közszolgáltatást végző szervezeti egységek pedig nonprofit módon kizárólag a tulajdonosának dolgozzon. Javaslatunkat a döntéshozók elfogadták, így 1996-97-ben hat cég alakult úgy, mint a Főkert Parkfenntartó Kft., Főkert Parképítő Kft., Tahi faiskola Kft., Főkert Tervezési Stúdió Kft., Kraft Kft. és a GartenPrime Kft., amelyből néhány cég megmaradt, néhány pedig elbúcsúzott a piactól. Maga a ZRT. megmaradt fővárosi tulajdonban.”

1997-ben elkészítettük azt a rendelettervezetet, amely gondoskodott a fővárosi zöldfelületek megóvásáról, használatáról, fenntartásáról és védelméről. A rendeletet a főváros képviselőtestülete elfogadta. Magyarországon ez volt az első e tárgyban született jogszabály.

Ebben az időben született a Közbeszerzési Törvény és kiderült, hogy a Fővárosi Önkormányzat mindenkitől igénybe vehet szolgáltatásokat, csak a saját tulajdonában lévő FŐKERT-től nem, mert összeférhetetlenség áll fenn. A pályázat kiírója és nyertese között nem lehet sem személyes, sem üzleti, sem egyéb kapcsolat. Ezért 2005-ben kezdeményezésünkre módosították a zöldfelületek védelméről szóló helyi rendeletet, kiegészítve egy paragrafussal, miszerint a rendeletben meghatározott zöldfelület gazdálkodási feladatok ellátására kijelölik a FŐKERT Zrt-t. Ezzel a FŐKERT jogszabályban kijelölt szolgáltató lett, így nem esett a közbeszerzési törvény hatálya alá.”

„Azért, hogy a a FŐKERT által nyújtott szolgáltatások megőrizhessék nonprofit jellegüket és a céget a továbbiakban ne fenyegesse a privatizáció veszélye, munkatársaimmal kidolgoztuk azt az előterjesztést, amely lehetővé tette, hogy a FŐKERT nonprofit Zrt. legyen. 2007-ben az átalakulás megtörtént, ami nem utolsó sorban jelentős adómegtakarítást is biztosított, ezáltal a zöldterületek fenntartására is több pénzt lehetett fordítani. Az én tevékenységem azzal zárult, hogy 2008-ban a FŐKERT megszerezte a kiemelkedően közhasznú státuszt, ezáltal úgy szervezeti, mind jogi státusza megfelel az általa nyújtott mindenki által ingyenesen igénybe vehető közszolgáltatásnak.”

„…városi kertészet volt, ma is az, és remélem, az is marad!”

„Vállalatok sokasága megy tönkre úgy, hogy a leszálló ágból nem tud újraépítkezni. A Főkert életének is volt több periódusa.  A háború utáni konszolidáció időszakában az akkori kollégák úgy építették fel a FŐKERT-et, hogy annak országos hírneve és elismertsége megkérdőjelezhetetlen volt. ’89-ben a politikai, társadalmi, jogszabályi és piaci környezet megváltozott. A FŐKERT ezt a drámai változást is túlélte. Munkatársaimmal együtt ebben az időben határoztuk el, hogy 4 évente stratégiai tervet alkotunk, mégpedig a fizikai dolgozók, az alsóvezetők, középvezetők, felsővezetők bevonásával. Ez a szemlélet alkalmat adott arra, hogy folyamatosan vizsgáljuk környezetünk változását és a cég szervezetének működését. Folyamatosan javaslatokat dolgoztunk ki tulajdonosunk számára úgy a szolgáltatás javításának tárgyában, mint a szervezet korszerűsítését, fejlesztését illetően. Eközben – hogy csak néhány példát említsek – elindítottuk a „Játszani is engedd!” játszótér-fejlesztési programot, átépítettük a Jászai Mari teret, a Szent István parkot, az Erzsébet teret, újratelepítettük az Andrássy út fasorát, beüzemeltük az ország első komposzttelepét, kutatás-fejlesztési programokat indítottunk.”

„Ismereteim szerint a FŐKERT az egyetlen olyan vállalat az országban, amely 150 éven át sikeresen küzdött azért, hogy az alapító önkormányzat tulajdonában maradhasson. Ez teszi ma is lehetővé a kertészet számára, hogy a rendelkezésére bocsátott forrásokat kizárólag szakmai szempontokat mérlegelve használja fel, javítva ezzel a budapestiek életminőségét és növelve ezzel Budapest turisztikai vonzerejét. A FŐKERT városi kertészet volt, ma is az, és remélem, az is marad!”

 

A visszaemlékezés 2016. december 2-én a Szent István Egyetem (egykori Kertészeti Egyetem) Villányi úti klubhelységében rögzített beszélgetés és 2012-ben adott interjú alapján készült.

Szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kéziratok átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Varga László

Helyszínek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.