Visszaemlékező interjúsorozatot indít útjára a FŐKERT. A fennállásának 150. évfordulóját ünneplő Társaság azon nyugdíjas kollégákkal készített beszélgetéseket közöl a sorozat részeként, akik meghatározták a FŐKERT mindennapi tevékenységét és működését az elmúlt évtizedek során. “Aki nem becsüli meg a múltját, annak nincs jövője.” – tartja a mondás és valóban, számos olyan érdekesség, esetenként meghökkentő tény bukkan fel a szövegek olvasásakor amelyek napjainkban is tanulságul szolgálhatnak. Nap mint nap találkozhatunk Budapest utcáin azzal a munkával amit interjúalanyaink végeztek a Főváros zöldfelületeinek fenntartása, szépítése érdekében, talán erre a tevékenységre is jobban felhívják a figyelmet ezek a lejegyzett beszélgetések.

Kellemes visszaemlékezést kívánunk!

Osvay_Andras-editOsvay András, a FŐKERT egykori főosztályvezetője, főmérnöke, a Parképítő Kft. első ügyvezetője. Kertészeti diplomája mellett mezőgazdasági vízgazdálkodó szakmérnök is. Szakmai pályafutását 1962-ben Kazincbarcika főkertészeként kezdte. Egy kisebb kitérő után 1987-ben mint vállalkozási osztályvezető került a FŐKERT-hez. Volt fenntartási és építési főosztályvezető, majd főmérnök is. A parképítést mindig jobban szerette, mint a fenntartást. Legnevezetesebb építési munkái Budapesten a Károlyi kert, a WestEnd City Center tetőkertje és a Szent István Park. Nevéhez köthető a komposztálás bevezetése a FŐKERT-nél. 2000-ben ment nyugdíjba. Mostanában legszívesebben horgászik a Tisza-tavon, a téli hónapokban az alföldi városok levéltárait bújja, ahol a hajómalmok és az alagcsövezés múltját keresi, kutatja.

„…a kihívásokat, a vállalkozást mindig szerettem.”

„Elég későn kerültem a FŐKERT-hez, 1987-ben. Egy hallatlanul érdekes politikai, társadalmi és gazdasági periódusban, véletlenül cseppentem oda. Előtte három évig Algériában dolgoztam, és nem akartam elhinni, amikor hazajöttem, hogy 1983 és 1987 között milyen óriási változások mentek végbe az országban. Egykori vidéki főkertészként úgy felnéztem a FŐKERT-re, mint a Pisai ferde toronyra. Hallatlan nagy megtiszteltetés ért, amikor felkerestek és az építési főoszályra vállalkozási osztályvezetőnek hívtak. El is vállaltam.”

„Vadászni kellett a szabad piacon”

„Amikor beléptem vállalkozási osztályvezetőnek, hamarosan azzal szembesültem, hogy nincsen elég munkája az építési főosztálynak. A megrendelésekért folyó hajsza jellemezte a “kft”-s időket is. Egyre inkább fogytak a fővárosi megrendelések. Vadászni kellett a szabad piacon… Bejártuk az országot, mindenhova mentünk ahol felkészültségünknek, kapacitásunknak megfelelő munkát találtunk. Hogy néhányat említsek: mentünk Jászfényszarura a Samsung-nak tereprendezni, parkot, kerítést építeni. Esztergomba az új gimnázium kertjét, sportlétesítményeit kialakítani, de többek között mi ültettük az M2-es, az M5-ös és az M3-as autópálya zöldfelületeinek nagy részét is. Folyamatosan vadásztuk a vidéki jó munkákat és feszülten figyeltük, számoltuk meddig terjeszkedhetünk még megfelelő rentabilitással. Az első nagyobb fővárosi megrendelésünk a Szent István Park teljes átépítése, az akkor igen nagy dolog volt. Aggódtunk is; te Úr Isten, most már végre a Fővárosnak is van építési megbízása, de meddig? Jövőre is? Biztonságból a “szabad piacot” sem engedtük ki a kezünkből. Ebben az időben összeszedtünk a piacról évente már több mint 300 milliós megrendelés állományt.”

„…Azt éreztem, hogy a vidéki kertészeti vállalatok – és itt most a vidéket nem pejoratív értelemben gondoltam, mert hallatlanul nagyszerű kollégák dolgoztak ott,– figyelnek ránk. Utánunk alig néhány évvel kerültek Ők is abba a helyzetbe, hogy a saját önkormányzataik már alig rendeltek tőlük parképítési munkát és nekik is a piacra kellett menni. Előfordult, hogy együtt vállalkoztunk. Vagy bírták, bírtuk a piacot, vagy nem. Ez a periódus erről szólt… A szakmai kihívásokon kívül én ehhez az új feltételrendszerhez való alkalmazkodást tartottam a legérdekesebb, legfontosabb, de legnehezebb “főkertes” feladatomnak. A szakmát inkább az egykori kollégáim érezték, értették, végezték, én „szakmai ártalommal megfertőzött vezető embernek” kerültem a FŐKERT-hez. Belecseppentem, mint Pilátus a krédóba. Ezt az átalakulást – a FŐKERT akkori vezetésével együtt – előbb, mint második szintű vezetőnek, később pedig a Főkert Parképítő Kft ügyvezetőjének kellett levezényelnünk. Az addigi jól megszokott gyakorlatot alapjaiban kellett megváltoztatnunk. A talpon maradáshoz szükséges kapcsolati tőke megteremtése és ápolása egyre nehezebb volt számomra. Megviselt, hogy a kialakulatlan, még szereplőiben is évente változó, egyre nehezedő “küzdőtéren” kell lehetőleg piacvezetőként helytállni. Már az sem jelentett volna számomra megoldást ha, a Főváros bőven tud megrendelést adni. A fővárosi “kötelező” és a piac együtt …? Elfáradtam. Alig vártam, hogy kinevezésemnek vége legyen és nyugdíjba mehessek.”

„Sokszor az egyszerű dolgok is rendkívül nehezek.”

Osvay Andráshoz köthető a FŐKERT-nél a komposztálás meghonosítása. Mint a Pest Megyei Önkormányzat környezetvédelmi tanácsnoka a ’90-es évek elején Svájcban és Németországban tanulmányozhatta a zöld hulladék komposztálásának ipari méretű technológiáját. Megtervezte és kiviteleztette a FŐKERT azóta megnövekedett kapacitással működő komposzttelepét. Kapcsolatai révén elérte, hogy a megyei önkormányzat komposztáló gépei kísérleti jelleggel a FŐKERT rákoskeresztúri telepén álljanak munkába. A program erősítésére 1992. december 2-án a Főváros és Pest Megye közös rendezésében komposztálási konferenciát és bemutatót szervezett.

„Sokszor az egyszerű dolgok is rendkívül nehezen mozdulnak előre. Akkor még a vezető kollégákkal is nehéz volt elfogadtatni, hogy a zöld hulladékot ne lerakóhelyen semmisítsük meg drága pénzen, hanem komposztáljuk és juttassuk vissza trágyaként a parkokba. Nem igazán értették, környezetvédelmi és jövőbe mutató gazdasági jelentőségét. Nagy lendületet adott az ügynek, hogy a Levegő Munkacsoporttal egy komposztálási programot indítottunk Angyal látta komposzt néven. A programban a kidobott és a FŐKEFE által összegyűjtött karácsonyfák komposztálására került sor. A lakossági vízhangja óriási volt. Az igazi rajtot a Főváros és a Pest Megyei Önkormányzat közösen rendezett komposztálás tárgyú konferenciája jelentette. A pestmegyei komposztáló gépek a FŐKERT telepén mutatkoztak be és folytatták kísérleti üzemüket majd bérmunkájukat a saját gépek megérkezéséig.”

Vízáteresztő burkolat a Szent István parkban

A Szent István park 1997-es felújításánál Magyarországon elsőként párizsi mintára vízáteresztő burkolatot alkalmazott. Ma egyre népszerűbbek a vízáteresztő burkolatok, akkor ez teljesen újszerű volt.

„A kisebbik lányom akkor Párizsban élt. Gyakran meglátogattam és Franciaországban sokszor találkoztam egy vizet áteresztő, jól kezelhető és kényelmesen használható, aránylag olcsón kivitelezhető burkolattal. Nagyon szerettem volna ezt itthon is az építés gyakorlatává tenni. Miért kell mindég a nehezen kezelhető és használható murvás, gyöngykavicsos vagy drága beton térkövekkel fedett kerti sétány tervezni, építeni? Hogy elhatározásom siker koronázza, úgy döntöttem, hogy kiviszem egy kertészeti kiállításra Párizsba Bernáth Lacit. (Egykori építésvezető a FŐKERT-nél. A kezei közül kerültek ki az ország legjobb parképítő szakemberei. – szerk.) Tudtam, ha nem látja a saját szemével, nehezen tudom majd rávenni, hogy mi is építsük ezt a burkolatot. A hatalmi szó súlyát bevetni nem akartam, nem szeretem. Laci személyesen, saját szemével és lábával is meggyőződött róla, hogy a burkolat jó. Aztán elmentünk a párizsi kertészeti vállalathoz, és onnan elhoztuk a receptúrát. Néhány hét múlva 100 köbméteres nagyságrendben állítottuk elő a burkolat keverékét és hengereltük fel a Szent István Park felújított sétányára. Nemrégen jártam ott és úgy tűnik, hogy még mindig működik ez a vízáteresztő burkolat.”

„Ennek a küzdelmes időszaknak az értéke, hogy a FŐKERT át tudta vészelni…”

„Nekem a FŐKERT-ből nem csak olyan emlékeim maradtak meg, hogy ezt a kertet is, azt a játszóteret is mi csináltuk, hanem az állandó szervezés, az új problémák a piacon, az új viselkedés kisebb kudarcai, nagyobb sikerei. Ennek a küzdelmes időszaknak az értéke, eredménye az, hogy a FŐKERT egyáltalán talpon tudott maradni, át tudta vészeli ezt az időszakot. A cég sokat köszönhet az akkori vezetésnek. Azok az építési feladatok, amiket elvégeztünk, nagyok, kert-technikailag is újdonságok, piacra orientáltak voltak. Nemcsak a szakmai, gazdasági kérdésekre kellett odafigyelni, hanem a piaci megbízhatóságunkat is fontos volt demonstrálni. Mert egy WestEnd City Center tetőkertjét még nem csinált senki Magyarországon. Mi nekiálltunk és sikerrel elvégeztük. Azt sose felejtem el, hogy november 13-án volt a műszaki átadása és előtte való nap zuhogott a hó. És mi gyeptégláztunk zuhogó hóban. A szabad piacon nem lehetett azt mondani, hogy nem csinálom, mert itt hó esik… Tudtuk, hogy szakmailag nem jó amit teszünk, de a piaci igényeket így is ki kellett szolgálni. Hallatlanul nehéz volt a szakmailag kiemelkedően képzett srácokat rávenni arra, hogy jöjjenek a hóban gyeptéglázni. De „határidőnk” volt. Ha nem álljuk a sarat (havat), megbízhatatlanná válunk. A közismerten szigorú, de jó megrendelőnél hosszú időre lehúzhattuk volna a rolót. A legnagyobb sikerünk az volt, hogy eleget tudtunk tenni ennek a piaci kihívásnak.”

A visszaemlékezés 2016. december 2-én a Szent István Egyetem (egykori Kertészeti Egyetem) Villányi úti klubhelységében és 2017. január 27-én a Budapest Főváros Levéltárában rögzített beszélgetés alapján készült.

Az emlékeket lejegyezte és szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kéziratok átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Varga László

Helyszínek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.